távoktatás – az atipikus tanulás olyan szervezése térben és időben, ami­kor a közvetlen irányítással szemben a közvetett irányítás a domináns. A távoktatásban alapvető fontosságú a tanulás önirányítása. A távoktatásra jellemző a didaktikai szerkezet zártsága, a tanulói önállóság növelése, a tár­sadalmi nyitottság, és az önművelés lehetősége. A távoktatás relatíve olcsó, mintegy 30 %-a a hagyományos osztálytermi tanítás költségeinek. A táv­ok­ta­tási programok, tananyagok kifejlesztése ugyanakkor a hagyományosnál jóval költségesebb, azonban lehetővé teszi, hogy a legfelkészültebb tanárok és spe­cialisták bevonásával készüljenek a tananyagok. A korszerű információs-kommunikációs technológiák, s különösen a mobil kommunikációs eszközök jóvoltából bárhol lehetséges a tanulás (a távoktatás mindenhova eljuthat, bár­milyen messze legyenek a tanulók a képzés központjától), valamint az e-learning. A távoktatás elsősorban felnőtteknek szól. Leginkább azért, mert élet­helyzetük (munka ás család melletti tanulás) az idő- és térbeli ru­gal­mas­sá­got igényli, továbbá lényeges belső motiváltságuk és tanulási készségük. A távoktatás során a tanulói támogatások formái: tananyag (oktatócsomag) és szervezői támogatás; tananyagcsomag és konzultációs lehetőség valamint vizs­ga; mentori támogatás (személyes konzultációk).