Címdokumentumok térképe |
||
mobil távközlés –
A mai mobiltelefonok egyik őse az 1895-ben az olasz Marconi által feltalált rádióadó/vevő volt,
amely a megfelelő vevőkészülékkel rendelkezők számára élvezhető nyilvános rádióadások mellett
megteremtette a valós idejű, zárt, kétirányú kommunikáció lehetőségét. Ezt követően rádióadók több
évtizeden keresztül csak a hajósok és az állami szervek (rendőrség, katonaság, stb.) használatában
voltak. Sokáig szintén csak e kör számára volt elérhető az 1970-es évektől világszerte
földrajzipozíció-meghatározásra használható GPS rendszer.
Az 1980-as évek elején megjelentek az úgynevezett polgári sávot használó CB adó/vevők, továbbá az
először Nyugat-Európában majd 1990-től Magyarországon is működő analóg mobiltelefon rendszerek.
Ezt követték a világban 1990-től, Magyarországon pedig 1993-tól létező és már digitális hálózatot
használó GSM-rendszerek. Elsősorban a távközlési rendszerek
különböző fejlődési útjai folytán az észak-amerikai földrészen PCS Japánban pedig PHS néven nem
GSM alapú digitális telefonrendszerek működnek. A mobiltelefon-rendszerek a lefedendő területet
cellákra osztják, az adó/vevőtornyok e cellák középpontjában állnak. A cellák közötti kapcsolat
szintén rádió-alapú, és hierachikus; a rendszer középpontjában a kapcsolóközpontok állnak. –
Az elmúlt néhány évben a korábbi kizárólag hangalapú alkalmazások mellett megjelentek a mobil
adatkommunikációs rendszerek, amelyek a GSM adatátvitel viszonylag lassú sebessége után a
GPRS és az UMTS szabványnak
köszönhetően egyre nagyobb sebességű adatátvitelre adnak lehetőséget.
|
Összeállította: Révész Gábor Utolsó frissítés: 2004. április 4. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |