adaptáció – Az alkalmazkodás vagy adaptáció az élőlényeknek az a tu­laj­donsága, amely lehetővé teszi, hogy anatómiai struktúráikat, élettani fo­lya­ma­taikat és viselkedési mintázataikat genetikai képviseletük növelésére hasz­nálják a fajtársakkal való vetélkedés során. Azok a morfológiai vagy magatartási jellegek tekinthetők adaptívnak, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy valamely élőlény a populáció többi tagjánál nagyobb arányban sza­po­rod­jon el. Az ilyen tulajdonságok pozitív szelekció alatt állnak és genetikai alapjaik elterjednek a következő nemzedékekben. Ennek mérőszáma a rátermettség vagy fitness. Valamennyi adaptív tulajdonság egy-egy funkció szolgálatában áll, amennyiben olyan működéseket tesz lehetővé, amelyek segítségével az élőlény maximalizálja az adott viselkedéssel járó nyereségek és veszteségek közötti különbséget. Újabb megközelítések szerint – amelyet számos evolúciós pszichológus a magáévá tesz – az adaptáció nem annyira a szervezet, az individuum tulajdonsága, mint inkább a szelekció által lét­re­hozott specifikus szerveződések, »tervek« (design-ok) tulajdonsága. Ér­tel­mezésük szerint pl. az emberi evolúció során olyan kognitív képességek és tanulási programok jöttek létre, amelyek adaptív válaszokat adtak az eredeti környezetben felmerülő tartós, visszatérő kihívásokra és problémákra.