genetika (örökléstan) – Noha az átöröklés jelensége, annak konzer­vativizmusa és változékonysága ősidők óta ismert, tudományos örökléstanról csak 1866 óta beszélhetünk. Ekkor állapította meg Mendel, hogy egyes tulajdonságok egymástól függetlenül, mások kapcsoltan adódnak át az utó­doknak és eloszlásuk számszerűsíthető törvényeket követ. A korai gene­tika az egyes tulajdonságok meghatározásáért felelős tényezők (amelye­ket később géneknek neveztek el) mibenlétével nem foglalkozott, csak az eloszlásukat, megnyilvánulásukat meghatározó törvényszerűségekkel. Morgan (Nobel-díj 1933) és iskolája megállapította, hogy a gének a minden sejt osztódásakor a sejt­magban megfigyelhető pálcikaszerű kromoszómákban foglalnak helyet, gyöngysorszerűen egymás mellett, és kidolgozták azokat a módszereket, ame­lyek­kel egymáshoz viszonyított helyzetük, sorrendjük meghatározható (gén­térképezés). 1944-ben Avery megállapította, hogy a gének anyaga, azaz az át­öröklés hordozója egy jólismert szerves vegyület, a DNS. A DNS kettős-helix szerkezeti modellje (Watson és Crick, 1953) képes volt magyarázni az örök­lési anyag információraktározó és továbbadó szerepét, az információ meg­kettőződését a szaporodás során (replikáció), az információ megőrzését és megváltozását (mutáció).