Címdokumentumok térképe |
||
disszociáció (neuropszichológia) – Az
agysérülésekből származó pszichológiai adatok alapvető elemzési módszere. Amennyiben egy beteg károsodott
teljesítményt nyújt X feladaton, de normális szinten teljesít Y feladaton, akkor feltételezzük, hogy a két feladat
megoldásához szükséges megismerési funkciók disszociálódnak egymástól.
A neuropszichológiai irodalomban megkülönböztetik
az egyszerű és a kettős disszociációt. Egyszerű dissszociációnak nevezzük azt a hipotetikus helyzetet, amikor csak
olyan esetekkel találkozunk, ahol X feladat (pl. olvasás) végrehajtása károsodik, de Y feladat (pl. írás) épen marad,
viszont nem találunk fordított sérülési mintázatot. Az egyszerű disszociáció alapján nem vonható le az a következtetés,
hogy X és Y feladat végrehajtása egymástól független rendszerek működésén alapul. A kettős disszociációs leírások,
ezzel szemben, károsodott X és normális Y, valamint károsodott Y és ép X teljesítményt produkáló eseteket is
dokumentálnak. A neuropszichológiai irodalomban akkor beszélhetünk
úgynevezett »tiszta disszociáció«-ról, ha X sérülése mellett más megismerő funkció nem károsodik, ez
azonban igen ritkán fordul elő a klinikai gyakorlatban, ahol a kiterjedt idegrendszeri sérülések gyakran egyszerre
számos funkció károsodását idézik elő. A disszociációs alapelvek
segítségével a kognitív neuropszichológiai
elméletalkotók olyan funkcionális elme-modelleket alkotnak, amelyek a legjobban illeszkednek az ismert sérülési
mintázatokhoz. |
Összeállította: Racsmány Mihály Utolsó frissítés: 2004. március 8. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |