modularitás – élettani, pszichológiai és filozófiai felfogás, mely a meg­is­merést feladatokra specializálódott részrendszerek keretében értelmezi. A modularitás három részelmélete: az evolúciós nyomásokra létrejött specializálódott rendszerek (pl. a fákon élés következménye: finom térlátás); a rendszerek feladatspecifikus idegrendszeri működésekhez kapcsolódnak; önállóan, s automatikusan működnek. J. Fodor szerint a megismerésben feladatspecifikus és általános gondolkodási rendszerek követik egymást. A feladatspecifikus rendszerek jellemzői: kötelező, gyors, automatizált, más megfontolásokra (pl. gyakoriságra, elvárásokra) érzéketlen működés, s lé­nyegében velünk születettek. Az észlelés során a kontextus s az értelmi összefüggés-teremtés csak másodlagosan, a gondolkodásban valósulna meg. A modularitás szerint a magasabb megismerési funkciók, pl. a számolás, a nyelv (Chomsky), a társas viselkedés, sőt az erkölcs alapja is független bio­ló­giai alrendszer. A modularitást három szempontból vitatják. Az evolúciós pszichológia Fodornál is radikálisabb képviselői szerint általános megismerő rendszer nincsen, csak specializált modulok. Az általános megismerési modellek viszont a kognitív tudományban mindent egységes tanulási model­lek­re vezetnek vissza. Az élettanban és a fejlődéskutatásban kiemelik, hogy a moduláris rendszerek az egyéni élet során specializálódnak, nem ki­in­du­láskor rögzítettek.