ösztön – A viselkedés genetikailag programozott, a tanulás által kevéssé mó­do­sítható eleme illetve indítéka. Magát a fogalmat ma már csak nagyon szűk körben használják a tudományos magyarázatokban. Az etológia fel­lé­pése nyomán ugyanis kiderült, hogy az »ösztön« számos viselkedési forma gyűjtőfogalma, antropomorfizmusokkal terhelt, és a »ta­nult–ö­rök­lött« (nature/nurture) hamis dichotómiájának egyik forrása. A kutatások egyér­telművé tették, hogy számos olyan autonóm szerveződési elvekkel ren­del­kező viselkedési mechanizmus létezik, amelyeket korábban diffe­ren­ci­á­lat­lanul az »ösztön« kategóriája alá soroltak. Ezek egy része merev, a ta­pasz­talás által alig befolyásolható cselekvési programokat képvisel, mint pl. örök­lött mozgásminta. Mások a környezeti hatásokra rugalmasabban változó magatartási egységekként működnek, pl. bevésődés (imprinting). Maga a ta­nulás is genetikai programokra épül, azaz a faj evolúciós fejlődése nyomán kiépült veleszületett algoritmusok írják elő a környezeti ingerekre adott vá­la­szok valószínűségi mintázatait (kanalizációját), a kondícionálhatóság kor­lá­tait, és az információszerzés időbeli feltételeit a kritikus periódusban. A pszichológia bizonyos elméleteiben (pl. pszichoanalízis) ma is használják az ösztön kifejezést, de általában olyan jelentéssel, ami nem kapcsolható a modern genetika és etológia eredményeihez.