régészet és politika – Az emberek az elődöket, a múltjukat mindenütt tisztelték s mindig hivatkoztak rá/juk. Ezért a politika a kezdetektől fogva, szervesen fonódott össze a múlttal; a legősibb idők »régészeit« is a leleteknek népekkel való azonosítása foglalkoztatta. Az összekapcsolódás pozitív következménye a őstörténettel, régészettel foglalkozó tudományos intézmények, szervezetek létrehozása, kutatások kiemelt támogatása; negatív velejárója a prekoncipiált kutatás, az adatok torzított vagy hamis(ított) beállítása (volt). Az előbbi jellegzetesen 19. sz.-i (típusú) jelenség, az utóbbi a 20. sz. eleje óta sokfelé, ma is előfordul. A nacionalizmus torzító hatása a régészetben belső vagy külső, a történeti vagy modern politikai problémák kezelésében nyilvánul meg; egyesek a »ki a régebbi«, a »történelmi jog«, a »kultúrfölény« téves képzeteitől vezettetve preferálnak vagy szorítanak háttérbe kultúrákat, népeket. A régészet és politika negatív kapcsolódása származhatik a kutatóktól (vö. politikai kultúrájuk, tudományos etikájuk) és tudománypolitikusoktól (liberális: hivatkozás az »adófizetők pénzére«, autoriter: a kutatás céljának [ha nem eredményének!] kitűzése). Az ilyen kutatók megszabadulása a nacionalizmustól csak hosszú távon remélhető, a politika kivonulása egyszerűbb (lenne).