tudomány – A mai értelemben vett tudomány a maga módszertani, in­téz­ményi hátterével alapvetően modern jelenség, noha egyes elemei jóval ko­rábban megjelennek: Kínában, a folyammenti kultúrákban (technikai, ma­te­ma­tikai ismeretek felhalmozása) és a görög–római antikvitásban. A 16–17. sz. folyamán az antik természetfilozófia iránt feltámadó érdeklődés, a re­ne­szánsz mágia gyakorlati orientációja, a kísérletezés technikájának ki­a­la­ku­lása, bizonyos mesterségek (pl. haditechnika, mezőgazdaság, hajózás, len­cse­csi­szolás) tudásanyagának növekedése, valamint a mesterségekben fel­hal­mozott ismeretek hozzáférhetővé tétele a könyvnyomtatás által, a ter­mé­szetről való gondolkodás új, az arisztotelianizmustól élesen eltérő, ma­te­ma­ti­zált, ám a természetrajzi és természetfilozófiai hagyománytól csak fo­ko­za­tosan elkülönülő típusát teremtette meg. Ezt az átalakulást szokás »tu­do­má­nyos forradalomnak« nevezni. Önálló társaságok, akadémiák szerveződtek. Tagjaikból létrejött a tudós mint foglalkozás. – Az ismeretek mennyiségi fel­hal­mo­zódásával lehetetlenné vált, hogy egy-egy tudós minden tudásterületet áttekintsen; a 18. sz.-tól megkezdődött a tudományok specializálódása, a sa­já­tos fogalomkészletekkel, módszerekkel és instrumentáriumokkal ren­del­kező szaktudományok kialakulása. A 20. sz. közepére a tudomány a nagyipari termelés számos jellegzetességét vette fel, mind méretében (»Nagy Tu­do­mány«), mind működési mechanizmusában.