Mannheim Károly – sz. 1893, h. 1947. Filozófiai tanulmányait Bu­da­pes­ten, Freiburgban és Heidelbergben végzte, 1918-ban Budapesten szerzett filozófiai doktorátust. A Lukács Gyögy és Balázs Béla körül szerveződő »Va­sárnapi Kör« tagja, a Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki. Bécsbe, majd Németországba emigrált, ahol 1933-ig élt, a heidelbergi, majd pedig a frankfurti egyetemen tanított. 1933-tól haláláig először a London School of Economics tanára, azután a londoni egyetem pedagógiai in­té­ze­tének vezetője. Az ismeretelméletek összehasonlító vizsgálatával foglalkozó doktori disszertációjával és különösen »Adalékok a világnézet-értelmezés elméletéhez« (1921–22) c. tanulmányával kezdődően egészen angliai emig­rá­ciójáig a kulturális képződmények szociológiai értelmezésének módszere foglalkoztatta. Az ismereteink léthez-kötöttségét hangsúlyozó elméletét a húszas évek közepétől, Max Scheler terminusát átvéve, tudásszociológiának nevezte, és egy sor fontos tanulmányban, valamint Ideológia és utópia című könyvében (1929) fejtette ki (kulcsfogalmai: generációk, ideológia). Londoni évei során érdeklődése a demokrácia, az egyéni szabadság és a társadalmi tervezés összeegyeztethetőségének problémái felé fordult.