Norbert Elias – sz. 1897, h. 1990, orvosi, pszichológiai, filozófiai és szociológiai tanulmányok után 1930-33-ban Mannheim Károly asszisztense a Frankfurti Egyetemen. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Párizsba, majd Londonba menekül. Itt írja meg főművét, a Civilizáció folyamatát (1939, magyarul 1987), amelyben a természetes szükségletek és a legapróbb gesztusok kontrolljától az udvariasságon át az agresszivitás féken tartásáig, a tág értelemben vett magaviselet fokozódó szabályozásának, ill. a viselkedési szabályok differenciálódásának és fokozatos belsővé válásának folyamatát mutatja be a késő középkortól a 19. sz. végéig, összefüggésben a modern állam kialakulásával és az egyének kölcsönös függőségének növekedésével. The Established and the Outsiders c. könyve (1965) a csoporthatárok ellenőrzésének, a kirekesztésnek és a befogadásnak a folyamatait elemzi egy angol kisváros példáján. Civilizációtörténeti szintézisének 1969-es második kiadása világhírűvé teszi, sorra jelennek meg történeti-empirikus kutatásai, illetve szociológiaelméleti reflexiói: Was ist Soziologie? (1970, magyarul: A szociológia lényege, 1998) c. munkájában az alakzat avagy figuráció fogalma segítségével kapcsolja össze a mikroszociológiai és a makroszociológiai megközelítést. Sportszociológiai munkáiban számot vet a viselkedési szabályok mai fellazulásának problémájával. Tudásszociológiai munkái közül a legfontosabbnak az időészlelés társadalmi alapjaival foglalkozó munkáját (Über die Zeit, 1984) tartotta. Haláláig töretlenül írt és publikált, műveinek még nem teljes összkiadását 19 kötetesre tervezi a Suhrkamp Kiadó.