Címdokumentumok térképe |
||
Max Weber –
sz. 1864, h. 1920, jogi, filozófiai és gazdasági tanulmányok után rövid ideig ügyvédként is
dolgozik. Bár a nemzetgazdaságtan kinevezett egyetemi tanára Berlinben, majd Freiburgban,
Heidelbergben és Münchenben, a Német Szociológiai Társaság megalapításától (1909) kezdve
szociológusnak tekintette magát. A halála után kiadott, nagyszabású összefoglaló művében, a
Gazdaság és társadalomban a szociológiát a társadalmi cselekvés – vagyis a cselekvő
számára szubjektív értelemmel bíró (indokolható), másokhoz igazodó viselkedés – értelmező
és magyarázó tudományaként határozta meg. A társadalmi cselekvés fogalmán alapul a társadalmi
viszonyoknak, és ezen keresztül magának a társadalomnak (ill. a társadalmasulásnak) a fogalma is
(»módszertani individualizmus«). Weber a társadalmi cselekvéseket szubjektív értelmük
alapján négy típusba sorolja: 1. célracionális (a cselekvést egy adott cél lehető leghatékonyabb
elérésére irányuló törekvés indokolja), 2. értékracionális (a cselekvést etikai, vallásos,
esztétikai vagy egyéb önértéke indokolja), 3. affektív (a cselekvést a cselekvő érzelmi állapota
indokolja), 4. tradicionális (a cselekvést a cselekvő megszokásai indokolják). Weber
történeti-szociológiai kutatásai – az 1905-ben (magyarul 1982-ben) megjelent A
protestáns etika és a kapitalizmus szelleme c. művével kezdődően – mindenekelőtt a
nyugati kultúra racionalizálódásának folyamataival, a kapitalista termelés és a bürokratikus
jogrendszer, ill. államigazgatás kialakulásával foglalkoznak. |
Összeállította: Gecser Ottó Utolsó frissítés: 2003. október 30. © 2003. MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |