Ószövetség – a Biblia első, a klasszikus zsidó vallási hagyomány anyagát tartalmazó, a keresztény vallás által is sugalmazott, tévedhetetlen szent irodalomként elfogadott része. A zsidó hagyomány által TaNaK-nak is nevezett Ószövetség, a Biblia Hebraica Kr. e. 12. és 2. század között héber (és arám) nyelven lejegyzett könyvei között találjuk az emberiség és a zsidóság őstörténetét (a teremtés, a vízözön vagy a pártiárkai kor és a honfoglalás históriáját) lejegyző mózesi könyveket, amelyek egyben a zsidó hit szent törvényeit és rituális előírásait is tartalmazzák. Az anyag második részét azok a történeti könyvek (korábbi próféták) alkotják, amelyek Jahwe és a választott nép viszonyának alakulásáról és a zsidó állam históriájáról adnak számot. Az ószövetségi anyag harmadik részét a prófétai könyvek (későbbi próféták) alkotják, amelyek témája Izrael Istentől való elpártolása, az erre következő isteni ítélet és a megszabadulás megjövendölése. Végül az Iratoknak nevezett könyvek között Izrael későbbi történetével foglalkozó művek, apokaliptikus és késői prófétai iratok, a vallásos költészet (Zsoltáros) vagy a bölcseleti irodalom darabjai (Jób könyve) is helyet kaptak. Mózes könyveinek, a Tórának gyűjteménye Kr. e. 450 körül készült el, a teljes Ószövetség görög fordítása a Kr. e. 2. századból való, a gyűjtemény végső kanonizálására pedig Kr. u. 95-ben került sor. A születő kereszténység szent könyvének, saját hite előképének tekintette az Ószövetséget, amely így a keresztény gondolkodásnak és a teljes Bibliának is szerves részévé vált.