Címdokumentumok térképe |
||
kánon (teológia) – a qanú
akkád szóból, amelynek jelentése: mérőnád, mérce,
mérték. A késői zsidóság és a kereszténység szóhasználatában ez a kifejezés az Isten által sugalmazott, a bibliai gyűjteménybe való felvételre érdemesnek tekintett iratok sorát, a kanonizálás mint folyamat pedig a bibliai gyűjtemények végleges megszerkesztését, lezárását jelenti. A kanonizálás során azokat a műveket fogadták el szent könyveknek, amelyek tekintélyes és régi szerzőtől valók, a zsinagógai vagy
egyházi közösségekben általánosan és régóta használatban vannak, mondandójukat tekintve megfelelnek az
igazhitűség követelményének és nem egyszerűen a bibliai hagyomány folklorisztikus, jámbor kiszínezései.
Az ószövetségi hagyomány esetében a kanonizálás két lépesben, a Szeptuaginta Kr. e. 2. századi és a Biblia
Hebraica Kr. u. 95-ös véglegesítésével történt meg, az újszövetségi kánon végleges kialakítására pedig hosszú viták
után Kr. u. 367-ben került sor. A kanonizált Ószövetség a zsidó felosztás szerint 25, a protestáns keresztények
felosztása szerint 39 könyvet tartalmaz, a tágabb katolikus és ortodox kánon szerint viszont 46 könyvből áll. Az
Újszövetség esetében a keresztény közösségek egyöntetűen egy 27 könyvből álló gyűjteményt tekintenek
sugalmazottnak. A kánonba fel nem vett műveket a keresztény szóhasználat apokrif könyveknek nevezi.
Tágabb, modern vallástudományi értelemben a kánon kifejezést minden szentkönyves vallás iratainak hiteles és
hivatalos gyűjteménye megnevezésére használják. |
Összeállította: Horváth Pál Utolsó frissítés: 2003. december 25. © 2003 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |