Habsburgok – Európai uralkodóház, melynek eredete valószínűleg a 10. sz.-ra vezethető vissza, birtokokkal Elzászban és a felső Rajnavidék mellett. I. Rudolf (1271–91) már német-római uralkodó lett, s megszerezte az osztrák és stájer hercegségeket is. A 14. sz.-ban hódításokat eszközöltek a mai Ausztria területén, a 15. sz. közepétől német-római uralkodók voltak szinte egy­hu­zam­ban e birodalom megszűntéig (1806). 1804-ben alakul meg az Osztrák Csá­szárság. – Terjeszkedésük elsősorban nem háborúk, hanem házasodási politikájuk révén ment végbe. I. Miksa császár így szerezte meg Spa­nyol­or­szá­got és gyarmatait, s Nápolyt Szicíliával. A Habsburg-ház hatalmának csú­csát V. Károly alatt érte el, majd spanyol és osztrák ágra bomlott: II. Fülöp örököseivel a spanyol hatalom egészen 1700-ig Habsburg kézben maradt. Az osztrák ág I. Ferdinánddal kezdődött, aki II. Lajos mohácsi halála után meg­szerezte a magyar koronát is. Mária Terézia – nő létére – a Pragmatica Sanctio (1713) révén uralkodóvá vált, a dinasztia, házassága nyomán, Habsburg-Lotha­ringiai házként élt tovább. – A Habsburg-Lotharingiai házat a 19. sz. ese­ményei meggyengítették, uralmát csak az Osztrák-Magyar Monarchia lét­re­hozása (1867) volt képes meghosszabbítani. A birodalmat az ébredő a na­ci­onalizmusok aláásták, az I. világháborút követő Párizs-környéki békék (1918–20) megszüntették. Ekkor jött létre a mai Magyarország is. Az utolsó magyar (Habsburg) király, IV. Károly száműzetésbe kényszerült; fia Habsburg Ottó (sz. 1912). – A Habsburgok közel 400 éves uralma alatt Magyarország be­ta­go­zódott birodalmukba. A magyar nemzeti függetlenségi mozgalmak, melyek az ország szuverenitásának helyreállítását tűzték ki célul, minden esetben ered­ménytelenek maradtak. A soknemzetiségű Habsburg-monarchia – bi­zo­nyos mértékig és korlátozott módon – a modern, nemzetek feletti európai for­mációk előképe.