nemzetkép – A nemzetkép (francia vagy angol szóval image) összefoglalja a saját vagy az idegen nemzet legjellemzőbb tulajdonságait. Évszázadokon át alakul ki és nehezen változtatható meg. Minden nemzet képet fest ön­ma­gá­ról és az általa ismert többi nemzetről. E kép váza a nemzeti auto- és he­te­rosztereotípia, amely a 18. sz.-tól gyakorlati funkciót is betölt: eligazításul szol­gál a külföldiek fel- és megismeréséhez (ld. a Völkertafel használatát a német és osztrák fogadókban). A nemzetkép minimumaként alakult ki az a jelző, amellyel sokan illették a »másokat« (lusta olasz, fukar skót, piszkos zsidó, hűvös angol, buta tót, precíz német, furfangos székely, stb.). – A nem­zetkép gazdagabb a sztereotípiánál: történeti képződmény, amely magába foglalja mindazokat a lelki, magatartási és kulturális vonásokat, melyek egy nemzet tagjait külön vagy együtt jellemzik. Összetett, változékony, »emlék és remény, tény és mítosz, szeretet és gyűlölet keveréke, melyben ott van a po­litikus stratégiája, a hazafi imádata és a tudós keresése is« (M. D. Peterson). Függ a kép a másik nemzet földrajzi távolságától, nyelvétől, kormányának politikájától, a vélt vagy valóságos hasonlóságoktól, a közös történelmi ta­pasz­talatoktól. Sokszor nem teszünk különbséget nemzet és kormánya kö­zött, azonosítunk egy népet nagyjainak sportbeli, művészeti, vagy tu­do­má­nyos eredményeivel. Mindig pozitívabb a képünk nemzetünk szomszédainak szomszédairól, mint magukról a szomszédainkról. – Az államok (különösen az I. világháború óta) igyekezettel és pénzzel törekednek a róluk élő kép kedvező megváltoztatására, a sztereotípiák azonban a tapasztalatok szerint makacsul továbbélnek.