Magyarországi Tanácsköztársaság – 1919. március 21-étől 1919. augusztus 1-ig állt fenn. Létrejöttének közvetlen oka az ún. Vix-jegyzék volt, amely a Párizsban ülésező békekonferencia arra vonatkozó döntését tartal­mazta, hogy Románia és Magyarország között semleges zónát kell létesíteni, és a magyar csapatokat a Debrecen–Szeged vonalig vissza kell vonni. Ez tovább fokozta a polgári demokratikus rendszer válságát, amelyből a kom­munistákkal egyesült szociáldemokraták (Magyarországi Szocialista Párt) kerültek ki győztesen. Az új hatalom, amelynek legfőbb irányító szerve a For­radalmi Kormányzótanács volt, a gazdaság, a társadalom és a kultúra terén egyaránt gyors, mélyreható és egészében a szovjet-oroszországi bolsevista átalakulást utánzó változásokat kezdeményezett. Ezek legfontosabb eleme a magánvagyonok jelentős részének szocializálása és az egypártrendszer (proletárdiktatúra) bevezetése volt. A szovjetrendszer átültetési kísérletével a magyar társadalom jelentős tömegei szembefordultak. A társadalmi elé­gedetlenkedés számos alkalommal torkollott helyi jellegű felkelésekbe. Eközben a román hadsereg elfoglalta a Tiszántúlt, a magyar Vörös Hadsereg pedig megkezdte a cseh-szlovák ellenőrzés alá került Felvidék vissza­foglalását. Bár az offenzíva (északi hadjárat) sikeresen indult, a béke­kon­ferencia ultimátumának engedelmeskedve június 30-án megkezdődött a magyar csapatok visszavonulása. A külső vereségek és a belső elége­det­lenkedés hatására a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-én lemondott, és egy mérsékelt szociáldemokrata politikusokból alakult kormánynak (Peidl-kormány) adta át a hatalmat.