államalapítás – az a történelmi folyamat, illetve eseménysor, amelynek meghatározó része a Magyar Királyság létrejötte volt az első ezredfordulón. A keresztény magyar állam megteremtése – Géza fejedelem kezdeti lépései után – döntő mértékben Szent István érdeme. A Szent István-i állam mintáit többen avar, szláv, német és lombard szerveződési formákban látják, míg más vélemény szerint az államalapítás folyamatában a türk előzmények mellett alapvető jelentőségű volt a vérségi nemzetségi szervezet területi intézménnyé (vármegyékké) való átalakítása. Újabb elmélet azt vallja, hogy a nomád fejedelemségen belül szerveződő s azt széthullással fenyegető szeparatív törzsi államok (ld. Gyula, Keán, Fekete Magyarország, Ajtony) fegyveres szétverése és a vármegyei, illetve várispánsági rendszer országos kiépítése képezte az államszervezés legfontosabb részét. A területi intézményként működő megyerendszer megszervezése német mintára történt, miként német hatás érvényesült a központi törvényhozásban, pénzverésben és oklevelezésben is. A pápai korona mint legfőbb hatalmi jelvény elnyeréséhez Istvánnak ugyancsak német császári támogatásra volt szüksége 1000-1001 fordulóján a királlyá koronázás céljából. A személyi függésű államszervezet helyébe lépő intézményi állam működéséhez hozzátartozott a királyi tanács, a palotaispáni, a megyésispáni, a vajdai méltóság, valamint a területi alapon szerveződő hadsereg és az adószedés megszervezése. Az egyházszervezet kiépítése erősítette az új államot. A királyi hatalom túlsúlyára épülő keresztény monarchia 1526-ig biztosította a magyarság életének politikai kereteit.