Békésy György – sz. 1899, h. 1972, fizikus, 1961-ben elnyerte a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat. Iskolába Törökországban és Svájcban járt, Budapesten doktorált. 1924-től a Posta Kísérleti Állomáson dolgozott kutatóként. 1940-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Intézetének professzora is lett. 1946-ban Svédországba, 1947-ben az Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemre ment dolgozni. 1966-tól haláláig a honolului egyetem professzora volt. Az érzékszervek működési mechanizmusát kutatta egész életében. Legendás kísérletezői ügyességgel a belső fül vizsgálatához modellt épített, mely a hallórendszer igen precíz mikroszkópos vizsgálatán alapult. E modell segítségével írta le, hogyan terjednek a hanghullámok a kengyeltől a csiga csúcsa felé. Tisztázta a membrán és a szőrsejtek szerepét az akusztikai inger átadásában. Az elmélete körül támadt vita késztette a mélyebb idegi folyamatok tanulmányozására: az idegrendszer leválasztja a fontos információt a nem fontosakról. Eközben munkássága általánosodott: kiterjedt a többi érzékszervre is. Békésy kiváló művészettörténész is volt, az ázsiai műtárgyak nagy gyűjtője. Tárgyait a Nobel Alapítványra hagyta, mely Stockholmban múzeumokban helyezte el őket.