Címdokumentumok térképe |
||
hallásrendszer – az észlelés távolsági
receptorokon alapuló modalitása. A hallás érzékszerve a belső fülben
elhelyezkedő cochlea (csiga), melynek receptorai a hanghullámok mechanikus energiáját idegi impulzusokká alakítják.
Sokáig vitatott volt, hogy a receptorok miként tudják a hanghullámok frekvenciáját kódolni. H. Helmholtz véleménye
az volt, hogy a cochlea a zongora húrjaira emlékeztető rostokat tartalmaz, melyek adott frekvenciára jönnek csak
rezgésbe. Egy ehhez hasonló elmélet
kidolgozásáért Békésy György 1961-ben
Nobel-díjat kapott. Békésy igazolta, hogy a különböző frekvenciájú hangok a cochlea alaphártyájának különböző
részeit hozzák rezgésbe, s igy eltérő receprotorokat ingerelnek. A receptorok frekvenciakódolva továbbitják az
ingereket a hallópályán át az elsődleges hallókéregbe. Ember esetén a frekvenciaelemzés a beszéd
frekvenciatartományában a leghatékonyabb. Hallás alapján a hangforrás helyét is azonositani tudjuk. Ez a két
fülbe érkező hangok intenzitásbeli és idői eltérésein alapul.
Az agy hallókérge ahhoz hasonló topografikus térképet hoz
létre a külvilágról hangok alapján, mint amilyet a látókéreg fény alapján. A látókéregnek azonban könnyű dolga van,
hiszen a retinális receptorok szigorú téri topográfia szerint küldik az információt. Ezzel szemben a belső fül receptorai,
mint Békésy igazolta, a teret csakis a hangfekvencia kódolására használják. |
Összeállította: Kovács Ilona Utolsó frissítés: 2004. március 7. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |