vallástudomány – a vallást tárgyának tekintő, a vallási jelenségek gazdag sokféleségét komplex módon, az ágazati szaktudományok egész sorára támaszkodva vizsgáló profán, a hit előfeltevéseit és a teológia megfontolásait felfüggesztő társadalomtudomány. Megalkotói a 19. század végén abból a felismerésből indultak ki, hogy sem a hívő önértelmezés és a teológia, sem a vallási világot elemző szaktudományok nem alkalmasak önmagukban a vallás lényegének meglelésére és a vallási világ sokféleségének kielégítő feltárására. Az így megszülető vallástudomány valójában egy olyan szintetikus és lényege szerint leíró tudomány, amelynek fő célkitűzése a vallási jelenségek számbavétele és az ezeket vizsgáló tudományágak tematikusan közös eredményeinek összefoglalása, módszereinek és felismeréseinek felvonultatása. A vallástudomány fogalma így egyszerre jelenti a vallás vizsgálatában nyert interdiszciplináris felismerések összegzését, de azoknak az ágazati szaktudományoknak a szintézisét is, amelyek saját módszereikre és előfeltevéseikre hagyatkozva vállalkoznak a vallási valóság egy-egy dimenziójának elemzésére. Az így felfogott vallástudomány fő diszciplináit a vallásfenomenológia, a vallástörténet, a vallásfilozófia, a valláspszichológia, a vallásszociológia, a vallásetnológia és a vallásföldrajz jelentik.