teológia – a theologia görög kifejezésből, amelynek eredeti antik jelentése: istenekről való emelkedett, himnikus beszéd. A kereszténység saját, kinyilatkoztatáson alapuló tanításának rendszeres és tudományos igénnyel előadott, a kinyilatkoztatást és a teljes hitletéteményt átfogó előadására alkalmazza ezt a kifejezést. Így a teológus a logika és a filozófia gondolkodási szabályai szerint dolgozza fel a teológia, mint hittudomány témáit. Ha ezt a fogalmi gondolkodás logikai rendje szerint bölcseleti eszközökkel teszi, akkor spekulatív, ha a Bibliára és a tanító egyház történeti hagyományára visszatekintve, akkor pozitív, ha pedig a belső hitélményt rendszerezve, akkor misztikus teológiáról beszélünk. A teológia főbb diszciplinái között találjuk a fundamentálteológiát, a dogmatikát, a morálteológiát és a gyakorlati teológiát, a teológia történeti fejlődésének jelentősebb állomásait pedig a patrisztika és a skolasztika teológiája és az újkori konfesszionális teológiai irányzatok sokasága jelenti. A keresztény hit természetéből adódóan a teológia normatív tudomány, átfogó világnézet és gyakorlati útmutatás is a hívő élete számára, ám rendszere helyet ad különféle filozófiai és tudományos eszközök alkalmazásának, a tanítás tartalma és értelme különböző, az igazhitűség keretei között maradó magyarázatainak.