gyűlöletbeszéd – A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) közösség elleni izgatás címen rendelkezik a gyűlöletbeszédről. Az Al­kotmánybíróság (AB) egy 1992-es döntésében a szabad véleménynyilvání­táshoz való jog előtérbe helyezésével szűkítette a közösség elleni izgatás tényállását: kimondta, hogy a paragrafus gyalázkodást tiltó része alkot­mány­el­le­nes, a gyűlöletre uszítást pedig szűk területre korlátozta. Az AB kifejtette azt is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények is beleférnek. A büntetőjog igénybevételére csak a legvégső esetben, a köznyugalom, a társa­dalmi rend és a béke meg­za­va­rásának reális veszélye esetén van lehetőség. Az Országgyűlés 2003 de­cem­berében a büntethetőség küszöbét újból lejjebb szállította, ám a Btk. módosítás az AB döntése nyomán nem léphetett életbe. A korábbi tény­ál­lással ellentétben a módosítás nem csak a köznyugalmat, hanem az emberi méltóságot is védte volna, és akkor is lehetőséget biztosított volna bün­tetőjogi szankció alkalmazására, ha az elkövető »gyűlöletre izgat, vagy erő­szakos cselekmény elkövetésére hív fel«. Ezek a kifejezések azonban a ko­rábbi »gyűlöletre uszít« kifejezéssel ellentétben már nem feltétlenül vonják maguk után a testi épség vagy az élet elleni fellépés közvetlen és reális lehetőségét, és ezzel az AB szerint aránytalan mértékben korlátozzák a sza­bad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.