kommunikáció – a latin communicare, ill. communis szavakból, jelentésük: megoszt, részesít, közössé tesz, közöl (a »kommunikáció« később a nyugati nyelvekben érintkezést, közlekedést is jelentett). Vagyis a kommunikáció ere­dendően nem pusztán az információ továbbításának eszköze, hanem a tár­sa­dalmi kohéziót szolgálja. Mint már Dewey írta a 19. sz. elején: »Nemcsak úgy áll a helyzet, hogy a társadalom átadás-átvétel [transmission] által, közlés-közlekedés [communication] által marad fenn, de joggal mondható, hogy az átadás-átvételben, a közlés-közlekedésben létezik. Több mint verbális kap­cso­lat van a közös, közösség, közlés-közlekedés között. Az emberek a kö­zö­sen bírtak révén élnek közösségben; s a közösen birtokoltakhoz a közlés-közlekedés juttatja őket.« Hasonlóképpen Heidegger a Lét és idő-ben: »A közlés sohasem átvitele élményeknek – például vé­le­mé­nyeknek és óhajoknak – az egyik szubjektum bensőjéből a másikba. ... Az együttlét a beszédben már ›kifejezetten‹ megosztott...« Magyarországon az 1990-es években Kiss Ulrich SJ a "kommunikáció" szó közösítésként való for­dí­tását javasolta. – A személyes kommunikáció napjainkban egyre inkább össze­fonódik a tömegkommunikáció jelenségével.