szivacsos agyvelő-károsodás – A szarvasmarhák szivacsos agyvelő-káro­sodását (BSE: bovine spongioform encephalopathy) először 1986-ban ismer­ték fel Angliában. Nem véletlenül, mivel Nagy-Britanniában még 1988-ban is 1,3 millió tonna állati maradványból készítettek tápadalékot hatalmas »zsír­olvasztó« üzemekben. Márpedig az állatok a betegséget elhullott marhák fehérjéit tartalmazó takarmánnyal kapták meg. Amikor a fertőzés már ezrével betegítette meg a marhákat, illetve bizonyítottá vált az emberre való terje­dése is, több millió állatot kényszerültek levágni. A kórt okozó fehérje, a prion az agy-gerincvelői folyadékból mutatható ki. Két humán formája ismert: a Kuru kizárólag az új-guineai bennszülöttekben fordul elő, és a kanniba­lisztikus szertartások során fertőz, míg a Creutzfeld-Jakob betegség (CJD) fertőzött marhahús fogyasztásával terjed emberre. A fokozódó elbutulással, izomgörcsökkel járó központi idegrendszeri fertőzés 3–24 hónap alatt óha­tatlanul halálhoz vezet. A WHO adatai szerint eddig 139 áldozata van. A kór lappangási ideje 5–30 év, így érthető, hogy egyre több országban (eddig 23-ban) találtak Creutzfeld-Jakob betegséget. Újabb felfedezés, hogy emberről emberre is terjedhet. Szerencsére csak igen »bonyolult« utakon: emberi tetem alapi mirigyéből készült hormonkészítménnyel, fertőzött agysebészeti esz­közökkel, illetve átültetett szaruhártyával.