transzplantáció – megoldott, de drága – élő sejtek átvitele az egyik emberből (donorból) a másikba (recipiensbe), illetve a test egyik részéből a má­sikba (pl. bőrpótlás). Ilyen értelemben tehát a vérátömlesztés is szervátülte­tés. Az átültetett szövet (graft) lehet autológ, azaz származhat magából a be­tegből. Az azonos genetikai állományú szingén graftot egypetéjű ikertestvérből nyerik, míg allogén transzplantációra rokon vagy szövetileg összeférhető (HLA-azonos) más donor szervének felhasználásával kerül sor. Legnagyobb veszélye a kilökődési reakció: az átültetett szerv gazdaszervezete ellen támad, vagy a befogadó szervezet mozgósítja T-limfocita sejtjeit. Ennek kockázatát az immunrendszert gyengítő immunszupressszív kezelésekkel csökkentik. Igazi áttörést a genetika és a klónozás fejlődése, a differenciálatlan sejtek átülte­tése, az őssejt transzplantáció hozott, amelyet csontvelő-átültetésnél már sikeresen alkalmaznak. Maradnak az etikai megfontolások, na meg az egyre növekvő költségek. Ma az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy vesebe­ültetésért (ez a legolcsóbb transzplantáció) 3,56 millió forintot számol el. Magyarországon 1973 óta többek között 4000 vese-, 1992-től 59 szív- és 1995 óta 170 májátültetést végeztek.