tudóskivándorlás Amerikába – A 19–20. sz. fordulóján (1880–1914) fő­ként tanulatlan tömegek áramlottak Amerikába, hogy fizikai munkával ke­res­senek pénzt és azt Európába visszavigyék. A növekvő amerikai ellenállás ezt a fajta bevándorlást leállította. A »kvóta«-törvények (1920–29-tól 1965-ig) e korlátozás ellenére nyitva hagyták a lehetőséget pl. egyetemi oktatók, lel­ké­szek számára. Hitler hatalomátvétele után vallási vagy politikai okokból ül­dö­zött európai természettudósok, matematikusok, mérnökök, orvosok csa­pa­tai kértek és nagyobbrészt kaptak is beutazási lehetőséget az Egyesült Államokba, amely többek között így vált képessé az atombomba előállítására és a háború megnyerésére. A németországi menekültek között számos magyar-zsidó származású tudós is volt (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner). A hidegháború éveiben ez a folyamat, amelyben szerepet játszottak a nagy amerikai magánalapítványok (Rockefeller, Ford) is, agyelszívás néven vált ismertté. A kiváló amerikai kutatási lehetőségek, az ösztönző szellem, s az alacsony európai fizetések általában végleges elvándorlássá tették a vendégkutatók útját. Az Európai Unió igyekszik visszacsalogatni az európai tudósokat, főként a Marie Curie nemzetközi ösztöndíjrendszer révén. 2001. szeptember 11. óta érdekei ellenére maga az Egyesült Államok is megnehezíti a kutatók bevándorlását: a National Science Foundation 2004. május 4-én köz­zé­tett adatai szerint a vízumok kiállításának lassulása lényegesen csök­ken­tette az Amerikába törekvő külföldi kutatók számát.