Címdokumentumok térképe |
||
csillagfényesség – a csillagok sugárzásából az
észlelőműszerbe (akár a szembe) jutó intenzitás mértékére jellemző mennyiség. A csillagok fényességét leíró skálát
Hipparkhosz vezette be a Kr. e. 2. században, majd 1856-ban N. R. Pogson helyezte matematikai alapokra.
A csillagfényesség egysége a magnitúdó. A fényesebb csillagok kisebb magnitúdójúak, és egy
magnitúdó különbség 2,512-szeres intenzitásbeli aránynak felel meg. Az éjjeli ég legfényesebb
csillaga a –1,4 magnitúdós Sziriusz, és sötét környezetben szabad szemmel
még éppen látni lehet a 6 magnitúdós csillagokat. A Nap látszó magnitúdója –26,75.
A legnagyobb távcsövekkel már a 30 magnitúdós csillagok is kimutathatók.
Az eddig említett magnitúdóértékek a látszó fényességre vonatkoznak.
Két teljesen egyforma csillag eltérő fényességű lehet, ha nem azonos távolságra vannak tőlünk,
mert a Földre jutó intenzitás a távolság négyzetével fordított arányban
csökken (figyelmen kívül hagyva a csillagközi anyag által okozott fényelnyelést). A csillagok az
abszolút fényességük alapján hasonlíthatók össze: abszolút fényesség alatt a 10 parszek (32,6 fényév)
távolságból mérhető látszó fényesség értendő. A magnitúdó a csillagokon kívül
más égitestekre (kisbolygókra, galaxisokra stb.) is
vonatkoztatható fogalom. A magnitúdóskálát főleg az optikai tartományban
használják, más hullámhosszakra (pl. a rádió- és a röntgencsillagászatban) más
fényességegységeket vezettek be. |
Összeállította: Szabados László Utolsó frissítés: 2004. augusztus 21. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |