csillag – saját gravitációja által összetartott égitest, amelynek sugárzását a magas belső hőmérséklet hatására kialakuló nukleáris reakciókban fel­sza­ba­duló energia biztosítja. A mi csillagunk, a Nap, tulajdonságait tekintve át­la­gos csillag. Azokat az égitesteket is csillagoknak tekintik, amelyekben még vagy már nem zajlanak magreakciók. A csil­lag­fej­lődés során ugyanis a csil­lag­kö­zi anyagból sűrűsödéssel kialakuló előcsillag az összehúzódás közben fel­me­legszik, s ettől sugároz. Amikor a belseje néhány millió fokosra hevül, be­in­dul­nak az energiatermelő magreakciók. Előbb a hidrogén alakul át hé­li­um­má, majd a nagyobb rendszámú kémiai elemek is felépülnek a csillag mag­já­ban. A magreakciók megszűntével a csillag fehér törpévé vagy neutroncsillaggá zsugorodik, de a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok fekete lyukakká zu­han­nak össze. A csillag meghatározó tulajdonsága a kezdeti tömege. Ez, valamint a kezdeti kémiai összetétel (a nehezebb elemek aránya a H és He mellett) egyértelműen megszabja a csillag további sorsát, vagyis a hőmérséklet, a mé­ret és a kémiai összetétel időbeli változását. Egy csillag tömege a 0,08–100 naptömeg tartományba eshet. Az alsó határnál kisebb tömegű égitest barna törpe vagy sokkal kisebb tömeg esetén bolygó. A felső határnál több anyagot tartalmazó csillag gyorsan ledobja külső rétegeit, hogy stabilitását megőrizze. A csillagok között nagyon gyakoriak a kettőscsillagok és a változócsillagok.