földszerű bolygók (földtípusú bolygók) – A Nap körüli boly­gó­rend­szert alkotó égitest-típusok egyike. Összetételük és felépítésük alapján a Nap­hoz legközelebbi négy bolygót (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és a Föld Holdját soroljuk ebbe a csoportba. A földszerű bolygók a Naprendszer ke­let­ke­zése idején a Naphoz közel, meleg környezetben alakultak ki, ahol csak a szilárd szemcsékre adszorbeálódott illó anyagokat tudták magukba építeni, továbbá a későbbi korszakokban a Naprendszer távolabbi vidékein ke­let­ke­zett, illóanyagban gazdagabb testek (üstökösmagok, kisbolygók) ütközéseik révén szállítottak illó anyagot ezekre a testekre. Átlagos sűrűségük nagy, 3,34–5,43 g/cm³ közé esik. Tömegük 0,73–5,98 10²⁷ g, átmérőjük 3400–12 700 km között van. Vas-nikkel magból, szilikát köpenyből és szilikátokból álló ké­regből épülnek fel. A Vénusznak, a Földnek és a Marsnak jelentős, a Mer­kúr­nak és a Holdnak elhanyagolhatóan ritka a légköre. Belső eredetű mágneses tere jelenleg a Földnek és a Merkúrnak van, de történetük korai szakaszában a Marsnak és a Holdnak is lehetett. Folyékony víz tartósan csak a Földön létezik. Kiterjedt sarki sapkája a Földnek és a Marsnak van. Más csillagok boly­gó­rendszerében földszerű bolygót még nem fedeztek fel, de minden bi­zonnyal ott is léteznek.