arisztotelészi etika és teológia – Arisztotelész társadalomfilozófiája és etikája az emberi természetből indul ki. Ennek kiválóságai az erények, melyek a boldogság eléréséhez elengedhetetlenek. Arisztotelész két egymással kapcsolatban álló boldog élet-típust említ: a közügyekben tevékenykedő aktív, és a teoretikus tevékenységben elmélyedő kontemplatív életmódot. A társadalmi berendezkedések legtöbb mozzanata az emberi természet folyománya. Az emberi természet itt egyszerre magyarázó elv és normatív mozzant, s így az a legkiválóbb városállami berendezkedés, amely az emberi természet kiválóságának kifejlődését a leginkább elősegíti, s ennyiben az emberi természetnek a leginkább megfelel. – A természettel rendelkező létezők világa az arisztotelészi természetfilozófia szerint nem zárt: a természetes világ folyamatos létezése és a benne zajló mozgás az első, mozdulatlan mozgató tevékenységétől függ. Ez a mozdulatlan mozgató – szemben az anyagból és formából álló természeti létezőkkel – anyag és kiterjedés nélküli tiszta forma, önmagára irányuló gondolkodási tevékenység, mely a kiválósága által keltette vágy révén mozgatja az égi természeteket, és rajtuk keresztül az ég alattiakat.