Arisztotelész – sz. Kr. e. 384, Sztageira, Makedónia, h. Kr. e. 322, Khalkisz, Euboia. Apja Níkomakhosz, II. Amüntász makedón király orvosa. Arisztotelészt szülei halála után gyámja 367-ben az athéni Akadémiába küldi, itt folytatja tanulmányait ill. kutatásait egészen Platón haláláig (347). Ezt követően először Asszoszban majd Leszboszon tevékenykedik (ekkorra datálható pl. halbiológiai adatgyűjtése), 343-tól néhány évig Nagy Sándor nevelője a makedón királyi udvarban. Nagy Sándor trónralépését követően (335/334) tér vissza Athénba, ahol a Lükeionban megalapítja saját iskoláját, a Peripatoszt. Nagy Sándor halálát (323) követően elhagyja Athént és a szomszédos Euboia szigetére vonul vissza khalkiszi családi birtokára. – Arisztotelész munkássága két típusra oszlik: a közkézen forgó, mai szóval publikált művekre és az iskolai iratokra. A közkézen forgó művek között, Platónéihoz hasonlóan, több dialógus is található. Ezeket a műveket csak más szerzőknél fennmaradt idézetekből és utalásokból ismerjük. Az iskolai iratoknak elsősorban azon része maradt fenn, melyek értelmezése és kommentálása a Kr. e. I. sz. óta folyamatosan a filozófiai képzés része. Ezek a művek: a logikai írásokat tartalmazó Organon – ezen belül a logikát mint deduktív rendszert kidolgozó Első analitika és a létezők típusait rendszerező Kategóriák –, az okság és a természetfilozófia más kulcsfogalmait vizsgáló Fizika, a létező mint létező alapelveit vizsgáló Metafizika, a lélekkel kapcsolatos tudományos és filozófiai problémákat vizsgáló A lélek, több biológiai mű, az etikák, az ezekkel szoros kapcsolatban álló Politika és Oikonomika, és az esztétika alapproblémáit felvázoló Poétika.