Címdokumentumok térképe |
||
dekonstrukció –
a kifejezést Jacques Derrida vezeti be a filozófiába
a heideggeri destrukció – Destruktion,
Abbau – fordításaként (Grammatológia, 1967). Nietzsche, Freud és Heidegger a
proto-dekonstruktorok. Derrida dekonstrukciója a metafizika
alapstruktúrájának, architektúrájának, nyelvhasználatának, írásmódjának és
intézményrendszerének »lebontására, elemekre szedésére, rétegekre fejtésére« irányul. Derrida kiemeli,
hogy a dekonstrukció nem módszer, nem kritika, nem analízis, nem aktus és nem is művelet,
hanem »bekövetkezik, esemény, amely nem vár a szubjektum elhatározására, tudatára vagy
megszerveződésére. Dekonstruálódik. – Ça se déconstruit« (Psyché, 1987). A
hatvanas években a dekonstrukció »kettős gesztus, kettős tudomány, kettős írás« által a klasszikus
oppozíciók – nyelv–írás, jelenlét–távollét, természet–kultúra
stb. – »felforgatását« és »az általános rendszer elmozdítását«
gyakorolja (Marges de la philosophie, 1972). 1968 után az intézményrendszerek, az oktatás, a politika
területén működik: »több mint egy nyelv – plus d'une langue« (Mémoires pour
Paul de Man, 1988). A kilencvenes évektől mint az adás, a vendégszeretet etikája
jelenik meg – »a dekonstrukció az igazságosság« (Force de loi, 1994). |
Összeállította: Orbán Jolán Utolsó frissítés: 2004. április 6. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |