metafizika – a görög meta és phüszika szavakból: ami a fizika után következik. A kifejezés az arisztotelészi munkák poszthumusz rendszerezése nyomán azon műveket jelölte, amelyek a Fizika után következtek. A metafizikai írások célja úgymond a valóság természetének általános érvényű leírása, amely mint első filozófia egyetemes tudományként lehetséges. Ez a képlet alapozza meg a szubsztancia központi szerepét a metafizika történetében. A középkor folyamán a filozófia teológiától való függetlenedésében játszott döntő szerepet, melynek során – noha hosszasan a skolasztika fogalomrendszerén belül maradva, az evilág létautonómiáját mellett érveket kidolgozva –, mintegy a modern tudomány egyfajta filozófiai legitimációját előkészítve, megteremtette feltételeit az ontológia, az ismeretelmélet, s így számos részdiszciplína kiválásának. Az első filozófia elnevezés még ma is indokolt: ti. különféle részdiszciplínák keretében megfogalmazott elméletek bizonyos metafizikai előfeltevésekhez köthetők, azon alapszanak. A 20. század során heves támadások érték a metafizikát (pl. a logikai pozitivizmus részéről); ugyanakkor meg is nőtt a metafizika iránti érdeklődés. Az analitikus filozófia berkeiben P. F. Strawson ún. deskriptív metafizikája nyitott teret a metafizika számára, míg a metafizika ún. Heidegger-i »de-strukciója« a kontinentális hagyományban adott újabb lendületet a metafizika megújulásának.