liberális konzervativizmus – A honi konzervativizmus mostani vi­lág­né­zeti útkeresései közepette nem árt felidézni, hogy alig van olyan klasszikus liberális tan, amelyhez az elmúlt három évszázad során a konzervatív gon­dol­kodás ne közelített volna. A szabad piac spontán rendje éppenséggel számot tarthat a természetesen-magától keletkezett iránti konzervatív rokonszenvre, míg az állami beavatkozás és központi tervezés a mesterségessel és előzetes sémához idomítottal szembeni konzervatív viszolygást ébreszti föl; a mun­ka­megosztás könnyen fölfogható ama társadalmi sokféleség es hierarchia moz­zanatának, melyet a konzervatívok mindig is kívánatosnak tartottak; az anya­gi egyenlőtlenség éppenséggel normálisnak tetszik az elkerülhetetlen fruszt­ráció és szenvedés világában, míg az újraelosztás és jóléti állam ega­li­ta­ri­ánus-antiliberális eszméje szükségképpen ellentétben áll a kon­zer­va­ti­viz­mus ama meggyőződésével, hogy az utópia ezen a földön nem valósítható meg. – A liberalizmus iránti fogékonyság egészen nyilvánvaló a brit és az ame­rikai konzervativizmus történetét tekintve, de áll a német fejleményekre is. A spontaneitás követelései a konvencionális szabályokkal szemben s az individualitás követelései a viselkedés sztereotíp mintáival szemben – aho­gyan ezeket a követeléseket a 18. sz.-ban a Sturm und Drang mozgalom meg­fogalmazta – csakhamar a konzervativizmus alkotó részévé váltak Né­met­or­szágban. A 20. sz.-ban a liberális konzervativizmus legnagyobb hatású alak­ja az osztrák születésű, Angliában és Németországban élt F. A. von Hayek.