neutrínók – Elektromosan semleges, feles spinű, közel nulla tömegű elemi részecske. Létezését W. Pauli sejtette meg 1930-ban: nélküle nem teljesülne az energiamegmaradás törvénye a neutron béta-bomlásában. Kísérletileg elő­ször 1956-ban észlelte F. Reines és C. L. Cowan. 1962-ben felfedezték, hogy a müonhoz tartozó müon-neutrínó különbözik az elektron-neutrínótól, majd 2000-ben észlelték a harmadik fajtát, a tau-neutrínót. A Napban zajló magfúzióban, illetve a szupernóva robbanásokban keletkező neutrínók ki­mu­tatásáért R. Davis és M. Koshiba 2002-ben Nobel-díjat kaptak. Gyenge és gravitációs kölcsönhatásban vesznek részt, elektromágneses köl­csön­ha­tá­suk­ról nem tudunk. Az elektron, a müon és a tauon antirészecskéikkel, továbbá a három neutrínóval és három antineutrínóval együtt az elemi ré­szecs­kék leptoncsaládját alkotják. A neutrínóknak fontos szerepe van a koz­mológiai kutatásokban, ezek képezhetik a világegyetem sötét anyagának egy részét. Fontos feladat tömegük pontos megállapítása, mert ezek be­fo­lyá­solják a világegyetem korábbi és jövőbeli tágulását. A tömeg mérésére vagy a béta-bomlás pontos energiaviszonyait vizsgálják, vagy azt, hogy a neutrínók átalakulnak-e egymásba. Az utóbbi, neutrinó-oszcilláció nevű jelenséget 2003-ban kimutatták, ezért legalább egyik fajta neutrínó tömege nem nulla. A jelenlegi eredmények szerint az elektron-neutrínó tömege kisebb, mint az elektron tömegének százezred része.