neutron – Elektromos töltéssel nem rendelkező, 1,674·10^-27 kg tömegű, feles spinű részecske, amelyet J. Chadwick fedezett fel 1932-ben. Részt vesz mind a négy elemi kölcsönhatásban. A nukleonnak a proton mellett a másik kvantumállapota, amellyel erős kölcsönhatási képessége azonos. Az atom­mag nukleonjait az erős kölcsönhatás tartja össze. Az elemek stabil izo­tóp­jainak atommagjában, a hidrogén és a hélium kivételével, a neutronok száma nagyobb vagy egyenlő a protonok számával. A szabad neutron átlagos élet­tartama kb. 15 perc, béta-bomlással, amely a gyenge kölcsönhatás minta-re­ak­ciója, protonra, elektronra és antineutrínóra bomlik. A jelentős neut­ron­fe­lesleggel rendelkező atomok radioaktívak, egy vagy több neutronjuk béta-bomlásával protonná alakul át, új atom keletkezik. A neutron a barionok közé tartozik, nem elemi részecske, hanem kvarkokból épül fel. Magreakciók keltésére különösen alkalmas, mert elektromosan semleges, így könnyebben behatol az atommagokba, mint a proton. Az atomreaktorokban neutronok hozzák létre az atommaghasadást, a hasadást kiváltó neutronok számának változtatásával szabályozható a láncreakció. A neutron hul­lám­tu­laj­don­ságo­kat is mutat, ezért a röntgensugarakhoz hasonlóan kristályrácsok és atomok belső szerkezetének vizsgálatára is használják, hullámhossza a rönt­gen­su­ga­rakénál kisebb, ezért felbontóképessége nagyobb. Antirészecskéjét, az an­ti­neutront 1956-ban fedezték fel.