tömegspektroszkópia – Atomok, molekulák tömegének meghatározására szolgáló módszer. Történetileg a csősugarak (gázkisüléseknél a katód résén kilépő részecskék) Goldstein (1886) által történt felfedezéséig nyúlik vissza. Wien mutatta meg, hogy ezek a sugarak pozitív töltésű ionok. Elektromos és mágneses terekkel való eltérítéssel Thomson, az elektron felfedezője vizsgál­ta ezeket a sugarakat. Megfigyelte, hogy merőleges elektromos és mágneses tér a sugarakat irányukra merőleges parabolák sorozata mentén téríti el (Thomson-parabolák). Megállapította, hogy az egyes parabolák csak az ionok tömeg/töltés (m/e) arányától függenek, így a töltés ismeretében az ionok tömege meghatározható. Ezzel a módszerrel fedezték fel a neon izotópjait. A Dempster által kifejlesztett tömegspektrográfban a felgyorsított ionokat egy mágneses tér 180 fokra téríti el, éles vonalakra fókuszálva azokat az m/e aránytól függően. Így fedezték fel az urán 235-ös izotópját (1935). A módszer­rel az adott izotóp gyakorisága is meghatározható (pl. az urán 235 és 238 tömegszámú izotópjainak gyakorisági aránya 1:139). Hasonló módszerekkel az izotópok szétválasztása is lehetséges. (Az atombomba előállításához Lawrence dúsította az urán 235-ös izotópját a Calutron készülékben.) A nagyfelbontású és automatizált tömegspektrometriát a biológiai (pl. makro­molekulák szerkezete) és az orvosi (pl. kórmeghatározás) kutatásokban is alkalmazzák.