atom – A görögök által alkotott fogalom, az anyag legkisebb építőkövére utalva. A modern fizikában a kémiai elemek alapegységét jelenti. Az atom kicsi (10^-15 m), majdnem az összes tömegét adó pozitív töltésű magból és körülötte a negatívan töltött, közelítőleg 10^-10 m kiterjedésű elektronfelhőből áll. Egy atom Z rendszámát a magjában lévő protonok száma adja. Semleges atomnál az elektronok száma is Z. Az atom elektronhéj szerkezetét a Coulomb-kölcsönhatásra létrejövő kvantummechanikai állapotok adják, amelyekben minden elektron más-más állapotot foglal el (Pauli-elv). Legkönnyebb elem a hidrogén (Z=1), legnehezebb természetes elem az urán (Z=92). A transzurán elemek mesterségesen létrehozott elemek. A rendszám megváltozik radioaktív sugárzásnál: α-sugárzásnál Z→Z-2; β-sugárzásnál Z→Z+1; pozitron-sugárzásnál vagy elektron-befogásnál Z→Z-1 lesz. Egy elem izotópjai a magjaikban lévő neutronok számában különböznek. A tömegszám (A) a magban lévő protonok és neutronok együttes száma (magszerkezet). Egy elem és izotópjai szokásos jelölése: az elem vegyjele, melynél a bal alsó index a rendszámot, míg a bal felső a tömegszámot jelöli, pl. , . A tömegszám néggyel csökken α-sugárzásnál, de nem változik β-sugárzásnál. Egy kémiai elem relatív atomtömege (nem feltétlen egész szám): atomjainak átlagos tömege atomi tömegegységben kifejezve. Az atomi tömegegység megállapodás szerint a ¹²C atom tömegének egytizenketted része.