napszél – a Napból nagy sebességgel kiáramló plazma, főleg protonokból (hid­rogén ionokból) és elektronokból áll. A Föld pályájánál a napszél átlagos sűrűsége köbcentiméterenként 6–10 proton. Van egy kisebb és sűrűbb (300–450 km/s) és egy nagyobb (600–900 km/s) sebességű összetevője, a lassabb szél a napkorona zárt mágneses erővonalú tartományaiból, a gyors a nyitott mágneses erővonalú koronalyukakból lép ki. Nagy napkitörések esetén a flerekből kiáramló napszélcsomagok sebessége ennél is nagyobb (1000–1100 km/s) lehet. A Nap tevékenységétől függően változó napszél hatására meg­változik a földi magnetoszféra alakja és mérete. A napszél egy része a mág­neses pólusoknál beáramlik és sarki fényt kelt. A Nap tevékenysége hatással van a földi jelenségekre, ez az űridőjárás. A Napot és a Föld környezetét megfigyelő műholdak adatai alapján előre jelezhetők az űridőjárás vál­to­zá­sok. A nagy napkitöréseket követő földi mágneses viharok kárt tehetnek a műholdakban, erős áramok, komoly zavarok léphetnek fel a földi elektromos hálózatokban, olajvezetékekben Az űridőjárás kihat a földi időjárásra is, a naptevékenység hatására változik a Föld mágneses, sugárzási és plaz­ma­kör­nyezete, ez a magnetoszféra és a felső légkör közvetítésével kihat az alsó légkörre és a földfelszínre is. A napszél kb. 100 csillagászati egység tá­vol­sá­gig áramlik a Naptól kifelé, határa a heliopauza, a helioszféra külső tar­to­má­nya. Egyes csillagtípusoknál a Naphoz képest nagyságrendekkel több anyag áramlik ki csillagszél formájában.