Címdokumentumok térképe |
||
magnetoszféra –
mágneses bolygók, holdak körül kialakuló plazmatartomány,
amelyen belül a belső mágneses tér hatása dominál. A magnetoszféra alakja a bolygó körüli plazma és a
Napból kiáramló plazma (napszél) kölcsönhatásában
alakul ki. A Föld a magjában áramló elektromosan vezető anyag keringése miatt rendelkezik
mágnességgel, mágneses tere a rúdmágneséhez
hasonló dipóltér. Ezt a szimmetrikus mágneses teret torzítja el a Napból érkező részecskeáramlás. A
mágneses erővonalak a Nap felőli oldalon benyomódnak, a Nappal ellentétes oldalon pedig messze
elnyúlnak. A Nap felőli oldalon kb. 60 000 km magasságig terjed a magnetoszféra, az ellentétes oldalon
ennél 20–30-szor nagyobb távolságra nyúlik el. A mágneses erővonalak együtt forognak
a bolygóval. Külső határa a magnetopauza, a magnetoszféra és a bolygóközi
mágneses tér közti átmeneti tartomány. A mágneses sarkoknál bejutó napszél-részecskék a légkör
atomjaiba ütközve sarki fényt keltenek. A Föld
magnetoszférája a Napból ideáramló anyag egy részét eltéríti, pajzsként véd a Nap káros sugárzásai
ellen. A magnetoszférában a zárt erővonalak mentén stabil pályákra befogott részecskék sugárzási
öveket hoznak létre. A Föld sugárzási öveit 1959-ben Van Allen fedezte fel műholdas mérések alapján.
A külső, az egyenlítő felett a felszíntől 3,5–4,5 földsugár távolságban levő övben nagy
energiájú elektronok, a belsőben, 1,6–2,0 földsugár távolságban nagyenergiájú protonok
vannak. A Naprendszerben a Napon kívül a Földnek és a négy óriásbolygónak van számottevő
mágneses tere. |
Összeállította: Jéki László Utolsó frissítés: 2004. február 15. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |