plazma – az anyag negyedik halmazállapota. Nagymértékben vagy teljesen ionizált gáz, amely negatív elektronokból, pozitív ionokból és esetleg kis részben semleges atomokból, molekulákból áll. A világegyetem látható anyagának 99%-a (csillagok, csillagközi és bolygóközi anyag) plazma ál­la­potban van. Plazmaállapot magas hőmérsékleten alakul ki. Létrehozásához legalább tízezer kelvin hőmérsékletet kell elérni, ekkor a gázban végbemenő heves ütközésekben az atomok, molekulák elvesztik elektronjaikat. A plazma jelenségeit az ionok és az elektronok együttes (kollektív) viselkedése jel­lemzi, elméleti leírása a magnetohidrodinamika. A plazmában a kétféle elektromos töltés csak átlagosan semlegesíti egymást, ezért a plazma köl­csön­hat az elektromágneses térrel. A plazma áramlásai elektromágneses teret keltenek. Mágneses térben mozgatott plazmával elektromos áram gerjeszthető, így működnek a kísérleti stádiumban levő mag­ne­to­hid­ro­dinamikai (MHD) generátorok. A fúziós reaktorban mágneses térrel tartják össze a százmillió fokos plazmát, ez az atommagok összeolvadásán alapuló energiatermelési mód lesz a plazmák legfontosabb gyakorlati alkalmazása. Természetes környezetünkben plazmajelenség a napszél, a magnetoszféra, a gyertya lángja, plazma keletkezik villámláskor is. Mesterségesen létrehozott plazma jelenik meg a gázkisülésekben (fénycsövek), hegesztésre, vágásra, felületek védőréteggel való bevonására, fémek előállítására széles körben használnak plazmatechnológiákat.