matematikai közgazdaságtan – az ökonometriával együtt a kvantitatív köz­gazdaságtan része, amely a társadalomban élő emberek (egyének, családok, szervezetek) gazdasági viselkedésének vizsgálatában matematikai eszközöket alkalmaz. Míg az ökonometria matematikai statisztikai eszközöket, addig a matematikai közgazdaságtan kvantitatív feltevéseket használ. Abból indul ki, hogy az egyének és a vállalatok racionálisak: hasznosságukat, illetve profit­jukat maximalizálják. Eközben figyelembe kell venniük a rendelkezésre álló fizikai és gazdasági lehetőségeket. Az előbbiek a kereslet és a kínálat ter­mészeti egyensúlyát, az utóbbiak az áraktól függő kiadások és a bevételek egyensúlyát tükrözik. Versenyegyensúlyról beszélünk, ha létezik egy olyan árvektor és a termékeknek egy olyan elosztása, amely esetén az egyének és a vállalatok maximalizálják a célfüggvényüket, és az egyensúlyi feltételek telje­sülnek. A matematikai közgazdaságtan legnevezetesebb tétele: meglehetősen általános feltevések esetén létezik a versenyegyensúly, és az egyéneknek nem áll érdekükben eltérni ettől az egyensúlytól. Az elmélet több irányban kiterjeszt­hető, de a kiterjesztéskor az egyensúly létezése vagy optimalitása megszűn­het. Például a játékelmélet úgynevezett »fogolydilemmájában« a szereplők nem bízhatnak meg egymásban, ezért egyensúlyban olyan stratégiát alkalmaznak, amelynél jobbat is választhatnának, ha megbízhatnának egymásban.