Címdokumentumok térképe |
||
akkád nyelv – A sémi
nyelvek keleti ágához tartozó nyelv, a nyelvcsalád legkorábbi ismert
tagja. Mezopotámiában beszélték, ékírásos
emlékekből ismerjük, amelyek kora Kr. e. III. évezred közepétől a Kr. u. I. századig tart. A Kr. e. III. évezredben
használt dialektusa az óakkád, a Kr. e. II. évezredben két nyelvjárása
alakult ki: az asszír és a babilóni. A Kr. e. II. évezred derekán az
akkád a Közel-Kelet diplomáciai nyelve volt. – Az akkádra hatással volt a térség több nyelve is, mindenekelőtt
a sumer, amellyet hosszú ideig együtt használták Mezopotámiában. – Az akkád megkülönböztet hímnemet és
nőnemet, egyes, többes és duális számot. A főneveknek négy állapota van: status rectus a ragozott, status constuctus
a birtokos szerkezetben álló, status prominalis a birtokos névmási toldalékkal ellátott, és status absolutus az
állítmány szerepű főnév állapota. A melléknév a főnév után áll, egyeztetve van vele számban és
esetben. – Az akkád három igeidőt ismer: jelent, múltat és befejezettet (perfektumot) a múltbéli
utóidejűség kifejezésére. Az igei paradigma további elemei a stativus, az imperativus, az aktív participium, az
infinitivus, és az igei melléknév. – Az alaptő mellett léteznek származtatott tövek: a D-tő és az S-tő elsősorban
műveltető, míg az N-tő szenvedő jelentésű. |
Összeállította: Tanos Bálint Utolsó frissítés: 2004. március 28. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |