Címdokumentumok térképe |
||
generatív grammatika –
a Noam Chomsky munkásságával megalapozott generatív nyelvészet központi fogalma. A generatív nyelvészet célja a lehetséges nyelvi objektumok és folyamatok definiálása és leírása, a matematika eszköztárára és módszertani szigorára támaszkodó modellezése. Egy nyelv generatív grammatikája elemek, rekurziót is tartalmazó szabályok, valamint a szabályokra és az általuk létrehozott nyelvtani szerkezetekre vonatkozó elvek explicit, formális rendszere, amely az ember nyelvi képességének (kompetenciájának) az adott nyelvre vonatkozó vetületét mutatja. Képes az adott nyelv összes »jólformált« kifejezését (és csak azokat) előállítani (generálni), azokhoz a megfelelő hangalakot és jelentést rendelni, valamint bármely kifejezésről eldönteni, hogy az az adott nyelv eleme-e. A szerkezetépítő szabályok mellett szerkezetátalakító (transzformációs) szabályok is szerepelnek, amelyek a különböző felszíni szerkezetű, de hasonló vagy szisztematikusan megfeleltethető jelentésű mondatokat egy közös szerkezetből vezetik le. A generatív grammatika a mondattant helyezi a középpontba, de a nyelvtan egyéb komponenseivel (szemantika, fonológia, morfológia, lexikon) szerves egységben. Az egyes nyelvek grammatikáinak magja Chomsky szerint a genetikailag rögzült ún. univerzális grammatika általános elveiből és az azokban foglalt paraméterek értékbeállításaiból az anyanyelv elsajátítása során áll elő a beszélő elméjében. Az 1970-es évek második felétől a szabályrendszerek általi helyes leírásokon túllépve a nyelvek tulajdonságainak általános, modulokba szerveződő elvekre támaszkodó magyarázatának igénye került előtérbe. Az elmélet Chomskyétól eltérő modelljei (LFG, GPSG, HPSG) ugyanakkor a transzformáció eszközének kiküszöbölésével a komputációs könnyebbség, ezáltal a hatékonyabb számítógépes alkalmazhatóság irányába fejlődtek.
|
Összeállította: Bartos Huba és Viszket Anita Utolsó frissítés: 2004. november 10. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |