elektroencephalogram – Az elektroencephalogram (EEG) az agyi ideg­sej­tek elektromos aktivitásának grafikus regisztrátuma. Az EEG-t a hajas fejbőrre helyezett kis ellenállású elektródákkal regisztrálják. Először Richard Caton brit neurológus írta le a módszert állatokon, majd Hans Berger fej­lesz­tette tovább emberekre 1929-ben. Az EEG alapja, hogy az idegsejtek elektro­mos impulzusok segítségével kommunikálnak egymással. Egy adott agy­te­rü­letről érkező impulzusokat összegyűjtve és felerősítve vizsgálni lehet a ke­let­kező agyhullámokat és következtetni lehet az azokat generáló idegsejtek állapotára. Az EEG komplex, több komponensből álló, periodikus vál­to­zá­sokat mutató görbe, amelynek komponenseit amplitúdójuk és frekvenciájuk alapján osztályozzák. Az EEG megváltozása diagnosztikai jelentőségű, segít az epilepsziás betegségek, fejsérülések, tumorok, fertőzések, neurológiai ill. pszichiátriai tünetek felismerésében (leírásában). Az újabban kifejlesztett EEG regisztrálási és értékelési módszerek segítségével lehetőség nyílik az »agytérképezésre«, vagyis az agy működés közbeni állapotainak leírására (ki­vál­tott válasz). Nem használható ugyanakkor az EEG az intelligencia mé­ré­sé­re, »gondolatolvasásra«.