emlékezet – Az információk tárolásának és előhívásának képessége. Kísérleti vizsgálatát Ebbinghaus kezdte meg a 19. században, amelynek során leírta a felejtés logaritmikus törvényét. Az emlékezet nem egységes rendszer, hagyományosan megkülönböztetjük egymástól az információk átmeneti tárolására szolgáló rövid távú emlékezetet és a gyakorlatilag korlátlan idői kapacitással rendelkező hosszú távú emlékezetet. A rövid távú emlékezet modern elméletei – például Baddeley munkamemória modellje - szerint ez a rendszer is több komponensből áll, amelyek fontos feladatokat töltenek be a nyelvelsajátításban, a téri tájékozódásban vagy a tervezett viselkedés megvalósításában. A hosszú távú emlékezeten belül Tulving nyomán megkülönböztetjük az események tárolására és előhívására szolgáló epizodikus emlékezetet, illetve a tények rögzítéséért felelős szemantikus emlékezetet. Az információk előhívásának tudatos formáját explicit em­léke­zésnek nevezzük, működésekor az emlékező személy tisztában van vele, hogy korábban rögzített emlékeket hív elő, ezzel szemben az úgynevezett implicit emlékezésnél az információk előhívását nem kíséri emlékezési élmény. Az explicit és implicit előhívási folyamatokat eltérő idegrendszeri hálózatok valósítják meg, éppen ezért egymástól függetlenül is károsodhatnak.