szegénység, depriváció, a szegénység kultúrája – A depriváció ál­ta­lában megfosztottságot, hiányt jelent; az anyagi javaktól való megfosztottság pedig a szegénység. Megkülönböztetünk abszolút szegénységet, ami alapvető létfenntartási bizonytalansággal jár (a megfelelő kalóriabevitel, szállás, ru­há­zat hiánya), és relatív szegénységet, ami az adott társadalomban »nor­má­lis­nál« (létminimum) szűkösebb anyagi helyzetet jelöli. A középkorban az élet velejárójának tekintett szegénység az újkorban már »botrány«, felszámolandó társadalmi baj. A szegénység okairól kialakított magyarázatok két szélső pó­lu­sa az individualista (»csak a lusta, élhetetlen, buta ember szegény«, stb.), ill. a társadalmi determinista (»a társadalom strukturális kényszerei termelik és termelik újra a szegénységet«). A »szegénység kultúrája« az ínséges kö­rül­mé­nyekhez való alkalmazkodás egyik legfontosabb eleme, s egyben a sze­gény­ség felszámolásának korlátja: ebben a kultúrában nincs értéke az élet­tervezésnek, a befektetésnek, ugyanakkor gyakori az erőszak, az al­ko­ho­liz­mus stb., de erősen él a szolidaritás normája.