egyház – a keresztény teológia fogalmaként Isten népe és az Istennel való egyesülés hatékony jele és eszköze, a Krisztus hitén lévők közössége. A keresztény tanítás szerint az egyház látható, szociológiai és szervezeti realitásként szemlélhető földi valóság, egyben azonban misztérium is, amely Isten kinyilatkoztatásán, Jézus alapító szándékán és a hívő emberek közötti hit- és szeretet-közösségen alapul. A megváltott és üdvösségre rendelt emberek számára így az egyház alapvető szentség, egyben azonban külső társaság is, amely egyszerre áll Krisztus fősége alatt, de hierarchikusan tagolt intézményként, hitvallási és kultuszközösségként is fennáll. Ebből adódik hagyományos dogmatika értelmezése szerint az is, hogy az egyház egyszerre lehet örök isteni valóság, de történelmi realitás is, amely a földi világ zarándoka, de az üdvtörténeti jövő előképe is. A keresztény dogmatikában külön traktátus foglalkozik az egyház fogalmának értelmezésével. Ennek az értelmezésnek a fő kérdései közé tartozik az egyház krisztusi alapításának és isteni intézmény mivoltának témája, de az egyház tanító tekintélyének, tévedhetetlenségének, egységének és egyetlenségének valamint kizárólagos üdvközvetítő természetének elemzése is. A kereszténységen belüli felekezeti és hitvallási sokféleség miatt éppen az ekkléziológia kérdései körül bontakozott ki a legtöbb vita az utóbbi századokban, amely az egyház négy alapvető vonása, az egység, a szentség, az egyetemesség és az apostoli folytonosság értelmezése körül koncentrálódik.