|
dogmatika –
a kereszténység világában a teológiának a közvetlenül
a kinyilatkoztatásból levezetett és az egyház
tanító tekintélye és hitbéli konszenzusa, zsinati vagy pápai döntések által definiált hittételeket
tudományos rendszerességgel tárgyaló – protestáns szóhasználatban gyakran rendszeres teológiának is
nevezett – tudományága, amely a hit legalapvetőbb állításait hivatott előadni, rendszerezni és
összefüggésbe állítani egymással. A dogmák axiomatikus természetéből következően a
dogmatika normatív és spekulatív tudomány, ám a hittételek kifejtésében nem
nélkülözheti a Biblia tanítását értelmező biblikus teológia és a hit
fejlődésének hagyományát vizsgáló dogmatörténet támogatását valamint az
egyes tételek megvilágításához és összefüggéseinek megállapításához a
filozófia, a logika, különösen
pedig a tételeit elemző hermeneutika segítségét. Az első dogmatikai szintézisek a patrisztika
korában kerültek kidolgozásra, a dogmatika klasszikus rendszerét azonban a skolasztika idején
Aquinói Szent Tamás, majd a barokk kor dogmatikusai teremtették meg. A dogmatika által hagyományosan tárgyalt
hittételek és témák fő csoportjait (traktátusait) az istentani, szentháromságtani,
krisztológiai, a teremtést, a bűnt és a megváltást, a kegyelem
témáját, a szentségeket és az egyházat érintő dogmatikai kijelentések és azok értelmezései alkotják. |
Összeállította: Horváth Pál
Utolsó frissítés: 2003. október 15.
© 2003 MTA |