dogmatika – a kereszténység világában a teológiának a közvetlenül a kinyilatkoztatásból levezetett és az egyház tanító tekintélye és hitbéli konszenzusa, zsinati vagy pápai döntések által definiált hittételeket tudományos rendszerességgel tárgyaló – protestáns szóhasználatban gyakran rendszeres teológiának is nevezett – tudományága, amely a hit legalapvetőbb állításait hivatott előadni, rendszerezni és összefüggésbe állítani egymással. A dogmák axiomatikus természetéből következően a dogmatika normatív és spekulatív tudomány, ám a hittételek kifejtésében nem nélkülözheti a Biblia tanítását értelmező biblikus teológia és a hit fejlődésének hagyományát vizsgáló dogmatörténet támogatását valamint az egyes tételek megvilágításához és összefüggéseinek megállapításához a filozófia, a logika, különösen pedig a tételeit elemző hermeneutika segítségét. Az első dogmatikai szintézisek a patrisztika korában kerültek kidolgozásra, a dogmatika klasszikus rendszerét azonban a skolasztika idején Aquinói Szent Tamás, majd a barokk kor dogmatikusai teremtették meg. A dogmatika által hagyományosan tárgyalt hittételek és témák fő csoportjait (traktátusait) az istentani, szentháromságtani, krisztológiai, a teremtést, a bűnt és a megváltást, a kegyelem témáját, a szentségeket és az egyházat érintő dogmatikai kijelentések és azok értelmezései alkotják.